Ugrás a tartalomra

Az IPBES célja és eredményei

A Biodiverzitás és Ökoszisztéma-szolgáltatás Kormányközi Platform-ot (IPBES, Intergovernmental Platform on Biodiversity and Ecosystem Services) az IPCC mintájára hozták létre a kormányok a biológiai sokféleség és a természet által nyújtott ún. ökoszisztéma szolgáltatások globális helyzetének tudományos értékelésére. Jelenleg 145 ország a tagja, többek között USA, Kína, Oroszország, Brazília, India, Ausztrália, Dél-Afrika, valamint az európai országok többsége, köztük hazánk is. Az IPBES célja, hogy a kormányzati döntéshozók által elfogadott tudományos munkaprogramjának megvalósítása révén olyan szakmai jelentéseket (assessments) készítsen, amelyek értékelik a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma szolgáltatások globális és regionális helyzetét a rendelkezésre álló tudományos és szakmai tudás alapján. Mindez az EU Biodiverzitás Stratégiájának célkitűzéseivel is összhangban van.

Az IPBES a globális biodiverzitás-politika tudomány és szakpolitika közötti párbeszédét megvalósító legfőbb szervezetévé vált (science-policy interface).

Az IPBES szakmai irányítását a tudományos életből választott, 25 fős ún. Multidisciplinary Expert Panel (MEP) látja el. A MEP feladata az IPBES teljes tudományos munkaprogramjának kialakítása, illetve szakmai vezetése (az egyes globális szakértői csoportok munkájának koordinálása), a szakértői tanulmányok integrálása. A MEP tagjai választják ki a kormányok és egyéb szakmai szervezetek által nominált szakértők közül a munkában résztvevőket.

Az eddig elkészült tanulmányok

A tanulmány az állati beporzás változásával foglalkozik, amely az egyik legfontosabb szabályozó ökoszisztéma-szolgáltatás, az élelmiszertermelés alapja. Bemutatja a beporzók szerepét, a beporzók és beporzási hálózatok és szolgáltatások helyzetét, a változások mozgatórugóit. Vizsgálja a beporzás csökkenésének és hiányának hatását az emberi jólétre és az élelmiszertermelésre. Szakpolitikai szempontból releváns megállapításaival segíti a döntéshozást a kormányzatban, a magánszektorban és a civil társadalomban egyaránt. Két magyar szakértő vett részt a tanulmány elkészítésében, a felügyeletét ellátó menedzsment bizottságban, illetve koordináló-vezető szerzőként.

Az értékelés átfogó célja a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások állapotának és trendjeinek, azok emberei jólétre gyakorolt hatásának, valamint az ezzel kapcsolatos döntések és intézkedések hatékonyságának vizsgálata. A tanulmány várhatóan hozzájárul a biodiverzitással kapcsolatos stratégiai terv és az Aichi célok megújulásához. Az egyik koodináló-vezető szerző, és egyik vezető szerző magyar kutató volt.

A regionális értékelések átfogó célja, hogy felmérje a biodiverzitás, az ökoszisztéma-funkciók és -szolgáltatások állapotát és trendjeit. Vizsgálja, hogy mindez hogyan érinti a jó életminőséget, illetve a változásokra adott válaszok eredményességét. Emellett célja, hogy regionális és szubregionális szinten erősítse a tudomány és a szakpolitika kapcsolatát a témával összefüggő kérdésekben. A minket érintő, Európa és Közép Ázsia tanulmány elkészítésében nem kevesebb mint hat magyar szakértő vett részt.

A tanulmány a szárazföldi degradáció jelenlegi helyzetét, trendjeit és lehetőségeit értékeli regionális és tájhasználati bontásban. Az értékelés célja, hogy a szárazföldi degradáció, az elsivatagosodás ellen és a degradált területek helyreállítására irányuló szakpolitika tudásbázisát bővítése. Magyar kutató bírálati szerkesztőként vett részt a tanulmány elkészítésében.

  • Módszertani értékelő tanulmány a biodiverzitás és az ökoszisztéma szolgáltatások lehetséges forgatókönyveiről és modelljeiről (Scenarios and models assessment)

A tanulmány azt mutatja be, hogyan használhatók legjobban a forgatókönyvek és modellek a gyakorlatban a biodiverzitással, az ember és természet közötti kapcsolattal és az életminőséggel összefüggő döntéshozás elősegítésére. Magyar szakértő vezető szerzőként vett részt a második fejezet megírásában.

Az útmutató elsősorban a részt vevő kutatók számára nyújt segítséget az értékelések kulcsfontosságú elemeinek meghatározásához és hozzájárul az IPBES értékelések fogalmi, eljárási és gyakorlati szempontjainak érvényesítéséhez és azok minden léptékben következetes alkalmazhatóságához. Az útmutatót kidolgozó tizennyolc fős csapatnak két magyar tagja volt.

Az értékelés különböző megközelítéseket vizsgál a vadon élő fajok felhasználása fenntarthatóságának növeléséhez, valamint a kapcsolódó gyakorlatok, intézkedések, kapacitások és eszközök megerősítéséhez a fajok ilyen felhasználás révén történő megőrzése érdekében, figyelembe véve a különböző társadalmi-ökológiai rendszerekben működő többféle világnézetet és tudásrendszert. Az értékelés rávilágít a fenntarthatóság mozgatórugóira, és összehasonlítja többek között a vadon élő fajok fenntartható használatának jobb szabályozására irányuló szakpolitikai lehetőségek hatékonyságát.

A természet sokféle értékének és értékelésének áttekintése útmutatást nyújt az emberek jó életminőségének és a földi életnek az összeegyeztetéséhez, valamint a fenntartható fejlődés összefonódó gazdasági, társadalmi és környezeti dimenzióinak kiegyensúlyozott előmozdításához vezető utak kijelöléséhez. Tartalmazza a különböző világnézetek és értékek közötti kapcsolatok megértését, egy értéktipológiát, az értékelési módszerek és folyamatok megtervezésére és végrehajtására vonatkozó iránymutatásokat, valamint a természet sokféle értékének a döntéshozatalba és a politikai döntéshozatalba való beágyazását. Az értékelés várhatóan hozzájárul a biológiai sokféleséggel kapcsolatos 2050-es jövőkép, a 2030-ig szóló fenntartható fejlődési menetrend és a 2020 utáni globális biológiai sokféleséggel kapcsolatos jövőbeli keretrendszer megvalósításához, az igazságos és fenntartható jövő felé. Az értékelés egyik koordináló vezető szerzője Kelemen Eszter (CLA). 

Az IPBES regionális értékeléseiben és a globális értékelő jelentésben az invazív idegenhonos fajokat a biológiai sokféleség csökkenésének egyik fő közvetlen okaként azonosították világszerte. Az invazív idegenhonos fajok által a biológiai sokféleségre, az ökoszisztéma-szolgáltatásokra, a fenntartható fejlődésre és az emberi jólétre leselkedő, gyorsan növekvő veszélyt azonban általában kevéssé számszerűsítik és a döntéshozók kevéssé értik.

A szakértők értékelték az invazív idegenhonos fajok jelenlegi helyzetét és tendenciáit, hatásait, mozgatórugóit, kezelését, valamint az általuk jelentett kihívások kezelésére irányuló szakpolitikai lehetőségeket. Az értékelés figyelembe veszi a különböző tudás- és értékrendszereket, beleértve a helyi és őshonos tudást is.

A tanulmány a természetvédelem, az élelmiszer-, víz-, energia- és egészségügyi rendszerek közötti összefüggéseket vizsgálja. A jelentés fő üzenete, hogy ezek a rendszerek ma sok helyen egymást gyengítik, pedig megfelelően összehangolt döntéshozással egymást erősíthetnék. A biodiverzitás csökkenése például rontja az élelmiszerbiztonságot és az egészséget, míg a nem fenntartható mezőgazdaság vagy energia-előállítás tovább gyorsíthatja a környezet romlását. A jelentés szerint a megoldás az, hogy a különböző ágazatok ne elszigetelten, hanem egymással összhangban tervezzék a jövőt. 

A jelentés hangsúlyozza, hogy a fenntarthatóbb jövő eléréséhez olyan átalakításokra van szükség, amelyek egyszerre támogatják az ökoszisztémák védelmét, az igazságos hozzáférést az erőforrásokhoz, valamint a klímaváltozás mérséklését és az ahhoz való alkalmazkodást. Ilyen beavatkozások lehetnek például a természetbarát mezőgazdasági módszerek, az integrált vízgazdálkodás, a megújuló energia fenntartható fejlesztése vagy a várostervezés zöldítése. A jelentés kiemeli, hogy a helyi közösségek, őslakos népek tudása és a társadalmi igazságosság központi szerepet játszik a sikeres átmenetben.

Az IPBES szerint a "nexus" szemlélet számos előnnyel járhat: stabilabb élelmiszerrendszerek, egészségesebb környezet, kisebb katasztrófakockázat és ellenállóbb társadalmak jöhetnek létre. A jelentés összegzése egyértelmű: a természet védelme, az élelmiszer-, víz-, és energiarendszerek átalakítása, valamint az egészségügyi szempontok integrálása együtt teremtheti meg a hosszú távú fenntarthatóságot. 

Az értékelő tanulmány elkészítésében három magyar kutató vett részt: Földvári Gábor, Kovács Eszter és Benedek Zsófia. 

A jelentés arra figyelmeztet, hogy a jelenlegi gazdasági és társadalmi működésünk nem fenntartható: a természet gyors ütemben romlik, az élővilág sokfélesége csökken, és ezzel együtt gyengülnek azok az ökoszisztéma-szolgáltatások is, amelyekre az ember jólét alapvetően támaszkodik. A jelentés központi üzenete, hogy a biodiverzitás csökkenését nem lehet pusztán technológiai megoldásokkal vagy kisebb korrekciókkal megállítani. Olyan rendszerszintű és mélyreható változásokra van szükség, amelyek átformálják a gazdaság, a politika és a társadalmi normák működését. 

A jelentés kiemeli, hogy a természetpusztítás okai mélyen gyökereznek a jelenlegi értékrendben: a rövid távú gazdasági haszon gyakran előrébb való, mint a környezeti és társadalmi szempontok. A "transzformatív változás" ezért magában foglalja a fogyasztási szokások átalakítását, a fenntarthatóbb élelmiszer-rendszerek kialakítását, a természetbarát területhasználatot és a gazdasági ösztönzők - például támogatások, adók vagy beruházások - átállítását. Fontos elem a közösségek bevonása, az igazságosság biztosítása, valamint a helyi és őslakos tudás tiszteletben tartása. 

A jelentés szerint ez a változás nemcsak lehetséges, hanem gazdasági és társadalmi előnyökkel is járhat: ellenállóbb ökoszisztémák, egészségesebb környezet, hosszú távú jólét és stabilabb gazdaság érhető el vele. Az IPBES hangsúlyozza, hogy minél hamarabb kezdjük el a mélyreható átalakulást, annál több természeti értéket őrizhetünk meg a jövő generációk számára.